Az egész egy emaillel kezdődött, amit még 2021-ben kaptam Janitól. Bemutatkozott, leírta, hogy középiskolás osztálytársa volt édesapámnak és az osztálytalálkozója miatt Nagykanizsán lesz. Egy ebédre és egy társalgásra invitált.

A Robinson Pizzériában találkoztunk, ahol bemutatkoztunk személyesen is, majd átmentünk egy másik étterembe. Helyet foglaltunk, rendeltünk és nekiálltunk beszélgetni. Ez alatt a pár óra alatt sok mindenről szó esett, ám ami leginkább érdekelte Janit az az én álmaim, hobbijaim és a jövőképem volt. Elmondtam neki,
hogy nagyon vonz a bartenderkedés világa és felajánlott egy megtisztelő lehetőséget, amivel közelebb kerülhetek a céljaimhoz. Ez a lehetőség az Útválasztó Alapítvány volt.

Elmagyarázta, hogyan is működne ez az egész, megkérdezte lenne-e kedvem hozzá, én pedig természetesen igent mondtam. Ebédünk végeztével elbúcsúztunk egymástól, de Jani hamarosan újra megkeresett.

Megkérdezte, hogy egy hétvégét nem töltenék-e náluk. Nagyon örültem az ötletnek. Megbeszéltük a részleteket, kinek mikor lenne jó és következő pénteken munka után vonatra is ültem. Pécsre este fél tíz felé érkeztem, Jani pedig az állomáson várt, ahonnan autóval mentünk hozzájuk. Itt bemutatott családjának. Felesége Dóri, illetve gyerkőceik mind nagyon kedvesek voltak hozzám, mint ha már ezer éve ismertük volna egymást. Másnap Jani egyik barátjával, az alapítvány egyik kuratóriumi tagjával, Áronnal találkoztunk egy csöndes kis kocsmában egy beszélgetésre. Este a pécsi adventi vásárt is megnéztük, illetve finomat ettünk az egyik helyi étteremben. Ezután Dóri nagyfiai megmutatták nekem Pécs éjszakai életét. Vasárnap, egy eseményekkel teli, remek hétvége után haza indultam. Jani még előtte egy könyvet adott nekem ajándékba, aminek címe nem más volt, mint „Merj Belevágni”.

Látogatásom viszont nem csak a baráti időtöltésről szólt, hanem azt is elkezdtük tervezgetni, hogy milyen képzésekkel fog támogatni az alapítvány. Találtunk egy bartender képzést, ami tökéletes volt számomra, illetve megbeszéltük, hogy a német tudásom se ártana dolgozni.

A bartender képzés a Best-Mixer Iskolában végezem el Zalaegerszegen. Itt nem csak a koktélok elkészítését, de azok díszítését és megfelelő felszolgálásmódját is elsajátítottam. Tanultunk még a különböző alkoholok történelméről és azoknak elkészítéséről. Az órák baráti hangulatban teltek. A képzés végén egy vizsgát kellett tennem. Először írásban, öt különböző témában kellett bizonyítanom tudásom és ezután következhetett a gyakorlati része. Miután ezt is letudtam megkaptam a nemzetközileg elismert bizonyítványomat.

A német nyelvtanfolyam a már általam jól ismert nagykanizsai Katedra nyelviskolában történt. Évekkel ezelőtt itt készültem fel az angol nyelvvizsgámra is.  Mivel a célom az volt, hogy külföldön dolgozzak, így ez a képzés nagyon hasznos volt számomra.

2023 májusa óta már Ausztriában, azon bellül Großarlban dolgozom takrítóként, egy négy csillagos szállodában, az Appartement-Pension Kendlbacher-ben. Großarl egy csöndes, ám rendkívül hangulatos kisváros Salzburg tartományban. Nemrég kezdtem a negyedik szezonomat itt. Jelenleg a német tudásomat szeretném tovább fejleszteni, hogy bartenderként is állást szerezhessek. Ettől függetlenül nagyon jól érzem magamat itt, mind a főnökség mind a kollégák nagyon kedvesek. Nyaranta még az évente megrendezett Salzburger Businesslauf-ra is el szoktunk menni, ahol egy hat kilóméteres szakaszt kell lefutnunk három fős csapatokban. Emellett a helyi vidéken remek túralehetőségek adottak számomra, amit előszeretettel használok ki szabadnapjaimon.

Orsós Kristóf vagyok, 16 éves és jelenleg a Leőwey Klára Gimnáziumban tanulok. Egy aprócska faluból származom, név szerint Gilvánfáról. 7 éves koromtól kezdve kollégista vagyok, ami úgy gondolom, hogy önállóságra nevelt. Jelenleg Történelem-magyar szakos tanár szeretnék lenni.

2 évvel ezelőtt kezdtem el sakkozni, eleinte hobbi szinten, mostanra már verseny szinten űzőm ezt a sportágat. Korábban számos neves versenyen vettem részt, de ezek elenyésznek a Rhodes-i amatőr világbajnoksághoz képest, amihez gyűjtést szerveztünk.

Ezzel kapcsolatban keresett fel Kulcsár János, aki éppen otthon, Pécsen járt. Korábbi osztályfőnököm ajánlott az Alapítvány figyelmébe. Így Jánossal elmentünk egy kávézóba és beszélgettünk. A téma számomra érdekes volt, főleg, hogy ekkora érdeklődést még nem tapasztaltam irányomban. A beszélgetés végén, úgy gondolom, hogy mindketten elégedetten álltunk fel.

A versenyen 74 induló volt. Az első két meccsem könnyedén vettem, először játszottam külföldi játékosokkal. Aztán sajnálatos módon megbetegedtem, ami rányomta a bélyeget a teljesítményemre, 4 partim vesztettem el egymás után. Végül valahogy felül kerekedtem az egészen és újúlt erővel ültem a tábla mögé. Így az utolsó 3 fordulóban érvényesíteni tudtam az akaratom. A versenyt végül 9/5 ponttal zártam a 28. helyen.

Felejthetetlen élmény volt és kiváló tapasztalat.

Köszönöm szépen az Útválasztó Alapítványnak a támogatást!

Egy törékenyen halk, rezdülésekre is érzékeny fiatal lány zenei színpadon magabiztosan kitárulkozó énekhangjáig ível Eszter története – tele egzisztenciális energiával, egy halom választással, döntéssel és fejlődéssel… Megtiszteltetés, hogy valamennyire részesei lehettünk ennek az oly értékes, inspiráló folyamatnak.

Most, hogy így a végéhez közeledünk, arra jutottam, hogy ez az év a felismerések és az elismerések éve volt. Szinte minden olyan foglalatosság, ami leköti a mindennapjaimat, eszembe juttatja, hogy honnan indultam. Több önsegítő módszerem is van, ezek közül az egyik különösen megtanította velem a „de legalább” kifejezést, ami most már kishíján mindig eszembe juttat a legmegterhelőbb percekben is egy gondolatot, amivel ki tudom ragadni a legjobb oldalát a helyzetnek. Szerintem ez a fejlődés egyik elengedhetetlen kulcsa.

Az élethelyzetem most sem egyszerű, sőt, olykor nagyon megterhelő és nehezen összeegyeztethető. Szeptemberben elkezdtem a munka és az ének mellett iskolába járni, befejezem az érettségit. Felnőtt fejjel eleinte nagyon nehéz volt visszarázódni a tanulásba és adódott pár olyan szituáció is, amikor erősen ki kellett állnom magamért, de határozottan megéri. Megtaláltam a saját módszerem a tanulásra. Ez- és azáltal, hogy a belefektetett energia megtérül az igazán jó jegyekkel, most már nagyon élvezem a tanulást, és mindez nagyban hozzájárul a bátrabb álomszövögetésemhez.

A sok nehézség azonban egyedül nem mindig oldható meg, és hálás vagyok azért, hogy én rengeteg segítséget kaptam az eddigi utam során. A zene és az ének továbbra is nélkülözhetetlen számomra ahhoz, hogy lelkileg stabil maradjak. Az Útválasztó Alapítványnak köszönhetően most már második éve járok Dzsásztihoz, az énektanáromhoz, aki nagyon támogató és hétről hétre érzem magamon a fejlődést az ő tanítása által. Ezzel is növekszik az önbizalmam, ami az életem minden területére kihat, így nagyon fontos és nagy öröm nekem, hogy továbbra is járhatok hozzá, hiszen a zenével is vannak céljaim. Az Alapítvány által beszerzett technikai eszközöm, nagyon sokat segített abban, hogy az új dalaink még modernebb hangzással jöjjenek létre és inspiráltan alkothassam meg őket. Ezt az igencsak sokoldalú eszközt minden próbán használom és teljes körűen megtanultam kezelni. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2025 elején, M Y R T U S néven megjelenik az első albumunk is, amit közösen a zenekarommal hoztunk létre. Az album címe Innocent lesz, dalainkban az elmúlt időszakom belső feldolgozását igyekeztem áramoltatni és kiadásával egy meghatározó önismereti korszakot zárok le, ami nem csak a saját, hanem az egész zenekar életében jelentős mérföldkő. Az album kiadását az Alapítványnak azonnal jelezni fogom, hiszen nagyon sokat járultak hozzá ahhoz, hogy ez létrejöhessen az életemben. Jövőbeni terveim egyike, hogy az iskolát a tőlem telhető legnagyobb lendülettel csinálom ezután is, mert szeretnék tovább tanulni, egyetemre menni és pszichológiát tanulni.

Szeretnék elköltözni onnan, ahol most lakom, beljebb, a belváros felé, mert úgy érzem, hogy az említett korszakom lezárását a környezetváltozás tenné teljessé. Dzsásztihoz is szeretnék járni folyamatosan, mert az elmúlt, felismerésekkel, visszaemlékezésekkel teli évben jöttem rá igazán, hogy a zene biztonságos menedéket nyújtott nekem mindig, most pedig erőt ad a tanuláshoz, a munkához és ahhoz, hogy önmagamat mégjobban megismerjem. Nem utolsó sorban pedig azért is, mert még egy visszaigazolásra várva, de reménykedve benne, hogy az iskolám megengedi majd, hogy a választott tantárgyam az érettségin az ének legyen, mert erre Dzsászti vállalja a felkészítésemet. A reményteli várakozás ellenére is, az, hogy idáig eljutottam, számomra egy igazi beteljesülése egy gyerekkori álomnak, melyhez az Alapítvány kimagasló mértékű hozzájárulása nagyon sokat jelent nekem.

Hallgassátok őt szeretetteljes odafigyeléssel.

Unzer zenekar koncertje

Idén tavasszal egy különleges találkozás fordította új irányba a munkánkat.
Egy gyermekkori barátom hívta fel a figyelmemét Kulcsár Jánosnak az Útválasztó Alapítvány képviselőjének, aki, meghallva küldetésünket, azonnal felkeresett minket. Egy közös álom kapcsolt össze minket: segíteni a hátrányos helyzetű bántalmazott tinédzsereket, hogy egészséges felnőttekké váljanak, és a társadalom megbecsült, hasznos tagjaivá nőhessék ki magukat.

Hosszú beszélgetések és közös ötletelések után rájöttünk, hogy együtt többre vagyunk képesek. Azóta az Útválasztó Alapítvány nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati támogatásával is segíti a munkánkat: most például egy ifjúsági klubot nyitunk Pécs belvárosában, ahol a fiatalok közösséget építhetnek, tanulhatnak, fejlődhetnek. Ezt a helyet a Jánosék által adományozott színpaddal, bútorokkal és más nélkülözhetetlen eszközökkel töltjük meg élettel.

A mi projektünk – Van Élet a Gyermekotthon Után – teljes egészében civilek adományaiból működik. Az Önök nagylelkűsége ad nekünk erőt és lehetőséget arra, hogy tegyünk a jövő generációjáért. Adományok nélkül ezek az álmok megvalósíthatatlanok lennének. Minden apró segítség számít!

Mind közelebb visznek minket ahhoz, hogy a fiatalok számára valódi megoldást nyújthassunk.

Kérjük, álljanak mellénk ebben a nemes ügyben! Önök nélkül nem tudnánk ilyen hatékonyan dolgozni. Tegyünk együtt azért, hogy ezek a fiatalok ne csak álmodni merjenek, hanem valóra is válthassák álmaikat.

Köszönjük, hogy hisznek bennünk és a jövőben!

Wiesner Iván András
A Van Élet a Gyermekotthon Után projekt vezetője és az Útelágazás Alapítvány elnöke